Személyes életrajz
Budapesten születtem a háború után, értelmiségi családban.
Szűkebb környezetem: a Budai Vár és a Víziváros meghatározó volt fejlődésemre.
Gyerekkoromban sokat rajzoltam. Édesapám művészeti albumai:
Michelangelo, Benvenuto Cellini, a csodálatos színes szentek és szárnyas angyalok Dürer festményein, Hans Baldung meztelen női testeket ölelő csontvázai gyönyörűséggel és borzalommal töltöttek el.
Csillagászati könyvei felizgatták képzeletemet, a végtelen megértésének kísérlete iszonyatos kínokat okozott.
Általános iskolában matekversenyt nyertem.
Andrea barátnőmnek, apukám indiai barátainak babaháza volt egy komódban. Csuda szerepjátékokat játszottunk.
Vida Márti barátnőm egész színjátékokat adott elő nekem, történelmi drámákat személyesített meg.
Kis Gizivel és Erdélyi Edinával papír-öltöztetőbabával játszottunk, divattervező akartam lenni. A család ezt ellenezte, komolyabb pályafutást képzelt el számomra.
Apukám csodálatosan zongorázott. Éjszakánként operaelőadásokat hallgatott őrült hangerővel és közben vezényelt.
Weber Bűvös vadásza borzongó félelemmel töltött el.
A gimnáziumban Nyerges Pál festőtanárom tehetségesnek tartott, festőállványt ajándékozott nekem, festékkészletet, ecsetet, terpentint vetetett anyukámmal.
A fürdőszobában festettem.
Hajnalonta iskola előtt a Dunapartra mentem le rajzolni, hétvégén barátaimmal Szentendrére.
Közben megnyertem a gimnáziumi matekversenyt, atomfizikus szerettem volna lenni. Szerettem a matematikát, a feladatmegoldás élvezetet szerzett, sikeres voltam.
Bújtam a könyveket, a nagy műveket: Thomas Mann, Tolsztoj, Dosztojevszkij, de a legnagyobb hatással a kortárs exisztencialista irodalom volt rám: Sartre, Camus, Simone de Beauvoir. A Nagyyvilág, Valóság, Kortárs segített a korszellemet megismerni.
A nyarakat Tihanyban töltöttük, néha a Bükkben és a Mátrában. Házunk tetőteraszának város feletti, gerlebúgásos csendjében kalandos utazásokat tettem az irodalom tájain. Szerettem egyedül lenni.
Az utolsó gimnáziumi nyári szünidőben apukám üzletfele meghívására egy hónapot Lausanneban töltöttem, Svájcban. A kis hegyi falvakban látott új, nyersbeton templomépítészet nagy hatással volt rám.
Hasonló módon nagy élvezetet szerzett lakásunk építészeti részleteinek következetessége, logikája, eredetisége - híres modernista építész tervezte az épületet.
Az építészkarra jelentkeztem, hátha akkor minden megmarad.
Gimnázium végefelé szerelmes lettem R Laciba, együtt voltunk 5 éven át. Sokat utaztunk, Franciaországban, Olaszországban tettünk hosszú körutakat nyaranta.
Meghatározó élmény volt Káronyi Mihályné Vence-i művésztelepe, az ottani kiállítóhelyiségben látott szuggesztív, embernagyságú baba. Ennek hatására kezdtem el textil plasztikákat készíteni.
Az egyetemen az első év után egyre lelkesebb lettem, jó eredményeket értem el.
Ötödévben megnyertem egy hallgatóknak kiírt pályázatot egy budavári ház tervével.
Közben tagja voltam az alternatív kultúrális életnek, a fluxus mozgalomnak.
Performanszokon léptem fel, díszleteket terveztem az előadásokhoz.
Az egyetem végeztével az Ipartervben kezdtem el dolgozni, Gulyás Zoltán műtermében.
Tervpályázatokat nyertem, hamar önálló munkákat kaptam.
Felvettek a Mesteriskolára, a felvételi tervem alapján a hallgatók képviselőjükké választottak.
Időközben férjhez mentem kollégámhoz, RK Bélához, nászútra Angliába mentünk.
Gyerekeim születtek, meg kellett osztanom a figyelmemet, váltanom kellett.
Belsőépítészként helyezkedtem el.
Első munkám, a Kossuth mozi belsőépítészete fekete üvegburkolatával, körbeforgatott elvi szerkesztésmódjával, intenzív színvilágával, színes neonfényeivel nagy sikert aratot, sok publikációban megjelent, és a továbbiakban rengeteg megbízást hozott.
Intenzív évek következtek, egyik munka a másik után, közlések, kiállítások, siker.
Az Ybl díjra háromszor terjesztettek fel közben, de egyszer sem kaptam meg, pedig megérdemeltem volna.
Vagy nőként, vagy belsőépítészként, vagy vetélytársként maradtam alul.
1989-ben, elsőként a szakmában, saját céget hoztam létre, miután már évek óta szabadúszóként dolgoztam a Művészeti Alap tagjaként.
Két megbízás között, és a gyerekek kiskorában a Káli medence-beli hosszú nyári szünidőkben belső kényszertől vezetve textil anyagokból továbbra is plasztikus képeket hoztam létre.
Élveztem az animáció pillanatát, amikor életre kél az anyag.
1998 ban elkezdtem számítógépen dolgozni, miután irodámat számítógépesítettem.
A 90-es évek végére a piac egyre szűkült, döcögtek a megbízások, megjelent a külföldi konkurrencia.
Miután fiaim az USA-ban megkezdték egyetemi tanulmányaikat, második férjemmel 2005-ben Angliába mentem.
Londonban egy rangos építészirodában design építészként egyik sikeres projektet a másik után csináltam. Munkáimat minden esetben házi pályázaton nyertem el kollégáim előtt.
Amikor 2008 végén váratlanul kitört a creditválság, az építlészmunkák leálltak, terveim várólistára kerültek.
Ekkor megint a textil felé fordultam.
Londoni és New Yorki stúdiómban jelenleg nagyméretű textilképeket készítek.