A MÁSODKEZŰ ÉS AZ ALKOTÓ
Ayn Rand /1905-1982/ orosz származású amerikai írónő 1943-ban írt, az Ősforrás /Fountainhead/ című regénye, melynek fordítása 2002 végén jelent meg Magyarországon, a gyanútlan építész olvasó számára revelácóként hat.
Howard Roark, a megalkuvást nem ismerő építész és barátja-versenytársa, Peter Keating, a kor elvársainak megfelelni akaró másodkezű építész párharcának lehetünk tanúi a fordulatos, cselekményben, érzelemben és filozófiában gazdag regény olvasásakor.
Mindeközben bepillantást nyerünk az építés résztvevőinek - megbízó, beruházó, tervező, kivitelező, szakmai közélet és kritika - világába, abba a hatalmas alkotó folyamatba, melyben a résztvevők kulturális diszpozícója és ezek együttjátéka határozza meg egy kor építészeti-környezeti arculatát.
A regény abban az időben játszódik, amikor a századeleji eklektika ismerős formákkal dolgozó, stabilitást, elfogadott értékeket reprezentáló és reprodukáló építészeti világát az Európából érkező friss szellem, a modernizmus szele megérinti, felforgatja, átformálja, majd elsöpri.
Az új formák kihívásként, arculcsapásként érik az elfogadott stílusban jól tájékozódó, az egyértelmű nyelv használatával önmagát biztonságosan kifejező építtetői-használói közeget.
Roark harcol meggyőződéséért és alkotó folyamatában nem ismer megalkuvást, míg Keating tökéletesen kiszolgálja megbízója pontosan körvonalazott igényeit, az illeszkedést a már ismert és bevált formákból épülő világba.
Roark csak látszólag kockáztat, ő ismeri az új nyelvet és annak jelentését, tudja megbízója valóságból, a kor szelleméből formálódó igényeinek milyen korszerű kifejezési forma felel meg. A kockázatot nem ő vállalja, hanem az építtető, aki a számára ismeretlen nyelv értékteremtő erejét csak az építész hitelességével, meggyőző erejével képes elfogadni.
A belső hitből fakadó erő aztán a megépülő épületből is sugárzik, a teremtő folyamat tüze hatalmas körben ad erőt s hajtja előre az építési körnél sokkal nagyobb közösséget: lendületbe tudja hozni az egész kort, megtermékenyíti az egész gazdaságot és kultúrát.
Keating könnyed alkalmazkodóképességével és Roark zsenialitásának gátlástalan felhasználásával, a karrierje útjában álló ellenfeleinek és mestereinek/!/ kegyetlen eltiprásával, a közizlést formáló és manipuláló kritikusok manipulációi által támogatva a társadalmi siker vizén önfreflexió nélkül, mámorosan evezve gyors sikereken át jut el a kiüresedésig - és végül a bukásig.
Roark nehezen induló építész pályája részsikerekkel és hatalmas bukásokkal szegélyezett, az alkotói meggyőződéssel szemben engedményeket, kompromisszumokat nem ismerő rögös út.
A két építész szélsőségesen szembeállított művészi magatartása lebilincselő fordulatokon keresztül vezet az igazság pillanatához. A dráma csúcspontja annak a háznak a Roark általi felrobbantása, melynek integritását az építkezés résztvevőinek az eredeti eszméhez hűtlen, dilettáns beavatkozása megsérti és ezzel megöli.
Az ezt követő perben Roark művészi manifesztumként felmutatott védőbeszédje az amerikai szabadságeszmény védelmében áll síkra az alkotó szellemi jogaiért. Az írónő hitvallása fogalmazódik meg és nyer pert: a halott anyag életrekeltésére, a világ mozgásbahozására a teremtő individuum értékteremtő képessége az egyedüli erő.
A MÁSODKEZŰ AZ ALKOTÓ
rutinból szenvedélyből
reprodukál teremt
készből egyediből
montázst hoz létre felépít
összerak megvalósít
csapatban egyedül
kötelékben függetlenül
kapcsolatot épít dolgozik
öngyűlölettel önbecsüléssel
igényt elégít ki ajándékot ad
biztonságra törekszik kockáztat
biztonságot ad feldúl
parazita szabad
a megbízó parazita lesz a megbízó szabad lesz
korrupt tiszta
függő független
altruista egoista
szolgáló alkotó
haszonélvező értékteremtő
egyetértő egyet nem értő
árral úszó árral szemben úszó
alárendelődő mellérendelődő
célja mások elismerése célja érték létrehozása
jutalma a pénz jutalma az érték
eredménye a siker eredménye a kudarc
VÉGSŐ VERESÉG VÉGSŐ GYŐZELEM
Ayn Rand /1905-1982/ orosz származású amerikai írónő 1943-ban írt, az Ősforrás /Fountainhead/ című regénye, melynek fordítása 2002 végén jelent meg Magyarországon, a gyanútlan építész olvasó számára revelácóként hat.
Howard Roark, a megalkuvást nem ismerő építész és barátja-versenytársa, Peter Keating, a kor elvársainak megfelelni akaró másodkezű építész párharcának lehetünk tanúi a fordulatos, cselekményben, érzelemben és filozófiában gazdag regény olvasásakor.
Mindeközben bepillantást nyerünk az építés résztvevőinek - megbízó, beruházó, tervező, kivitelező, szakmai közélet és kritika - világába, abba a hatalmas alkotó folyamatba, melyben a résztvevők kulturális diszpozícója és ezek együttjátéka határozza meg egy kor építészeti-környezeti arculatát.
A regény abban az időben játszódik, amikor a századeleji eklektika ismerős formákkal dolgozó, stabilitást, elfogadott értékeket reprezentáló és reprodukáló építészeti világát az Európából érkező friss szellem, a modernizmus szele megérinti, felforgatja, átformálja, majd elsöpri.
Az új formák kihívásként, arculcsapásként érik az elfogadott stílusban jól tájékozódó, az egyértelmű nyelv használatával önmagát biztonságosan kifejező építtetői-használói közeget.
Roark harcol meggyőződéséért és alkotó folyamatában nem ismer megalkuvást, míg Keating tökéletesen kiszolgálja megbízója pontosan körvonalazott igényeit, az illeszkedést a már ismert és bevált formákból épülő világba.
Roark csak látszólag kockáztat, ő ismeri az új nyelvet és annak jelentését, tudja megbízója valóságból, a kor szelleméből formálódó igényeinek milyen korszerű kifejezési forma felel meg. A kockázatot nem ő vállalja, hanem az építtető, aki a számára ismeretlen nyelv értékteremtő erejét csak az építész hitelességével, meggyőző erejével képes elfogadni.
A belső hitből fakadó erő aztán a megépülő épületből is sugárzik, a teremtő folyamat tüze hatalmas körben ad erőt s hajtja előre az építési körnél sokkal nagyobb közösséget: lendületbe tudja hozni az egész kort, megtermékenyíti az egész gazdaságot és kultúrát.
Keating könnyed alkalmazkodóképességével és Roark zsenialitásának gátlástalan felhasználásával, a karrierje útjában álló ellenfeleinek és mestereinek/!/ kegyetlen eltiprásával, a közizlést formáló és manipuláló kritikusok manipulációi által támogatva a társadalmi siker vizén önfreflexió nélkül, mámorosan evezve gyors sikereken át jut el a kiüresedésig - és végül a bukásig.
Roark nehezen induló építész pályája részsikerekkel és hatalmas bukásokkal szegélyezett, az alkotói meggyőződéssel szemben engedményeket, kompromisszumokat nem ismerő rögös út.
A két építész szélsőségesen szembeállított művészi magatartása lebilincselő fordulatokon keresztül vezet az igazság pillanatához. A dráma csúcspontja annak a háznak a Roark általi felrobbantása, melynek integritását az építkezés résztvevőinek az eredeti eszméhez hűtlen, dilettáns beavatkozása megsérti és ezzel megöli.
Az ezt követő perben Roark művészi manifesztumként felmutatott védőbeszédje az amerikai szabadságeszmény védelmében áll síkra az alkotó szellemi jogaiért. Az írónő hitvallása fogalmazódik meg és nyer pert: a halott anyag életrekeltésére, a világ mozgásbahozására a teremtő individuum értékteremtő képessége az egyedüli erő.
A MÁSODKEZŰ AZ ALKOTÓ
rutinból szenvedélyből
reprodukál teremt
készből egyediből
montázst hoz létre felépít
összerak megvalósít
csapatban egyedül
kötelékben függetlenül
kapcsolatot épít dolgozik
öngyűlölettel önbecsüléssel
igényt elégít ki ajándékot ad
biztonságra törekszik kockáztat
biztonságot ad feldúl
parazita szabad
a megbízó parazita lesz a megbízó szabad lesz
korrupt tiszta
függő független
altruista egoista
szolgáló alkotó
haszonélvező értékteremtő
egyetértő egyet nem értő
árral úszó árral szemben úszó
alárendelődő mellérendelődő
célja mások elismerése célja érték létrehozása
jutalma a pénz jutalma az érték
eredménye a siker eredménye a kudarc
VÉGSŐ VERESÉG VÉGSŐ GYŐZELEM