A HÁZ A KERT AZ ÚT ÉS A LÉPCSŐ
BEVEZETÉS
Amikor az ember kiűzetett a paradicsomból [1], az idő térré vált. Kreativitásra volt szüksége, alkotó képzeletre, hogy megteremtse mesterséges életfeltételeit. Képzeletében azonban a paradicsomba vágyott vissza mindig, s az odavezető utat hatalmas, égig érő lépcsőnek képzelte el, melyet angyalok szegélyeznek, s amely a menyországba vezet. [2]
Ennek az archetipikus képnek a megfogalmazása minden út és minden lépcső. A remény kifejezése [3]: az utazásnak jutalma lesz: az ember találkozik Istenével.
A tudós művészek mesterien kezelték ezt az ősi vágyat. Labirintusokba csábították a haladót [4], rejtett tisztásokra vezették [5], szűk fasorokból tágas térségekre, vagy épp ellenkezőleg, tágas térségek térfalába rejtett szűk nyílásokon [6] tárták fel számára a hatalmas természet lenyűgöző, fenséges látványát. A menyország helyett felkínáltáka csodálatos földi természetet. A kert a boldogság forrásává vált.
A HÁZ ÉS A KERT
A kert mesterséges természet: sajátos, a korszellemnek megfelelő elvont, költői rend kerül a káoszba. [7] A természet és az épített környezet közötti átmenet a kert, ahol egyik vagy másik túlsúlya, ereje határozza meg a kert jellegét.
Architektonikus kert [8] vagy természetes kert [9] keletkezik. Koronként és stílusonként, ember és Isten viszonyának függvényében változik a felfogás e tekintetben.
Szemiramisz függőkertje [10] az első ismert kert: demonstráció a pompa és hatalom kifejezésére. Ebben a csodálatos vízióban hatalmas, lépcsőzetesen épített termek teteje szolgált teraszos kertként . Építészet volt ez a javából.
A római korban is az építészet dominált a kertek kialakításában: a villák belső átriuma volt a tulajdonképpeni kert: burkolt, falakkal, lakóhelyiségekkel körülvett négyzetes terület, udvar, közepén szökőkúttal. [11] Szerepe az árnyékadás, az épített mikrovilág védelme, intimitásának biztosítása.
A középkori kolostorkertek később virágágyásokkal szabdalt funkcionális kertgazdaságok voltak. [12]
A reneszánsz Itáliában később ezekből a virágtáblákból fejlődött ki az első igazi kert. [13] Ekkor indult meg a kerttervezés művészete, költői többletet adva a megszeliditett, humanizált természetnek. Ebben a korban az ember egyenrangúnak érezte magát a teremtésben Istennel, és alkotása: a kert egyenrangú mű lett az azt körülvevő természettel. Szabályos útvezetéssel, a természet látványának bekeretezésével, idézőjelbe tételével alakították a tájat szimmetriatengelyek mentén, méltóságteljes elrendezéssel. [14] A kert az épített architektúra folytatása volt, egységei termeknek, szobáknak, azokat összekötő közlekedőknek feleltek meg. A természet megzabolázása, rendbe kényszerítése volt az alapelv ekkor. Megtehették, mert a zavartalan, paradicsomi természet bőségben állt ekkor még rendelkezésre.
A kerttervezés ezen európai gyakorlata a mindenkori korszellem: a stílusok változásával a későbbiekben más-más kifejezési formát öltött .
A barokk pompája, dicsőséges látványossága és drámaisága [15] után a klasszicizmus fegyelme jutott érvényre [16], az épített elemek, oszlopcsarnokok, klasszikus stílusú kerti építmények túlsúlyba kerültek a természet rovására [17], de a modern korig az alapelv lényegében változatlan maradt.
Nem így volt ez Angliában, ahol a zordabb időjárási körülmények miatt nem állt rendelkezésre a mediterrán jellegű Európához hasonló paradicsomi természet. A természet túl értékes volt, emiatt a kert nem óhajtott elkülönülni attól, hanem épp ellenkezőleg, alávetette magát a spontán természet rendjének. [18] A reneszánsz humanizmusával és a barokk hősiességével szemben az angol kertben az ember kicsinynek és elhagyatottnak érezte magát, s kanyargó utakon kereste az elveszett paradicsomot. [19] A ház, az építészet itt alárendelt szerepet játszott. Az angol kert típusa született meg, amely később visszatérve a kontinensre nagy hatást gyakorolt a kerttervezés elméletére. Kialakult a romantikus-szentimentális kert, a hangulatok kertje.
A modern korban a kertek mérete csökken, a természet értéke nő. Ily módon az architektúra, a kert és a természet kibékülésének vagyunk tanúi. Ebben a tekintetben ma lényegében véve négyféle felfogás érvényesül:
- A legkiegyensúlyozottabb esetben a ház közvetlen közelében a kert kialakításában az architektonikus felfogás érvényesül: a nagy burkolt felületek, kerti medencék, növénycsoportok szerkesztési elvükben, anyagukban az építészet folytatásaként fogalmazódnak meg. A kinn és a benn nem különül el határozottan. Legszebb példái ennek a magyar származású építész-óriás Marcel Breuer munkái a nagyszabású napsugaras amerikai tájban. [20]
- Ezzel ellenkező felfogásban az építészeti mű határozottan különáll, mintegy felkiáltójelként különbözteti meg magát a látszólag érintetlen természettől, az architektonikus alakítás absztrakcióját hangsúlyozottan vállalva a természet spontaneitásával [21] szemben. A természet szerepe az építészet érvényes műként való felmutatása saját autonómiájának érintetlensége mellett.
- Az organikus felfogásban az építészeti mű a természettel egységet alkot, annak spontán rendeződését követi térformálásával, anyaghasználatával. Néhány különleges esetben – Frank Lloyd Wright Vízesésházánál pl. – az erős természeti elem szolgál kiindulásul az építészeti megfogalmazáshoz, az épület a sziklás zuhatagot csupán szervesen kiegészíti. Ház és természet szinte kettéválaszthatatlan, megkülönböztethetetlen lesz. [22]
- Szélsőséges esetben az építészet teljesen alárendelődik a tájnak, a topográfiának. Az argentin Emilio Ambasz a topográfiát módosítva az építészeti elemeket a föld alá helyezi, és a felhasított felszín szolgál alig észrevehető bejáratként a föld alá épített termekbe. A táj látszólag érintetlen marad. Nincs út és nincs lépcső. [23]
AZ ÚT ÉS A LÉPCSŐ
Az út és a lépcső a kert legfontosabb épített elemei. Előbb születtek mint a ház. Egyrészt a természetben száraz lábbal való közlekedés funkcionális elemei [24], másrészt viszont metaforák is:
- az elindulás,
- az utazás, a haladás,
- a megérkezés metaforái.
Az emberi alkotóerő és kifejezésigény jelentéshordozóvá tette őket. A költői kifejezés eszközei lettek.
Az út a haladás, a vonulás, az utazás metaforája [25]. Szélessége, hosszúsága és iránya, folyamatossága vagy megszakítottsága, rajzolata a legkülönfélébb szimbolikus tartalmak kifejezésére teszi képessé.
A lépcső a fel-és leérkezés, az alá- és fölérendeltség, a monumentalitás kifejezésére alkalmas drámai eszköz. [26]
Az út és a lépcső metafizikus tartalmai azok rafinált megtervezésével fogalmazódnak meg.
AZ ÚT
a reneszánsz kertben nyílegyenes, középtengelyes elrendezésben a diadalmas vonulás eszköze [27]: kisebb-nagyobb megszakításokkal, kerülőkkel halad, pompázatos virágágyak, szökőkutak, szobrok tagolják, s a végcél: a tágas, érintetlen természet, vagy az azt lezáró növényi vagy épített térfal, melynek nyílásán a természet, mint bekeretezett látvány tárul az út végére érkező elé. [28] A tájképi igazság, a kilátás szépsége érvényesül itt.
A labirintusszerű útvezetés – útvesztőnek [29] hívták a magyar reneszánszban – az elveszett paradicsom keresésének metaforája, boldog időkben játékos módon rejtve az eredeti tartalmat. [30]
A kanyargós utak rejtelmes titokzatosságukkal az ember létbevetettségét, magárahagyatottságát szimbolizálják. Az út vége rejtve marad [31]: a végtelenség érzete tesz elfogódottá a természet hatalmasságával szemben.
A LÉPCSŐ
a drámai kifejezés nagyhatású eszköze. Egyenes vagy tört vezetésű kényszerpályát alkot, manipulál. Elhatárol, átvezet, alá-fölé rendeltséget fejez ki. Az égbe vezet [32], vagy a pokolba. [33]
A le-vagy felérkezés drámája súlyos mondanivalójú elemek, szobrok építmények [34], vízesések és tavak, barlangok elhelyezésével nagyszabású történéssé teljesedhet ki. A táji adottságok lehetővé teszik a legkülönbözőbb hatáskeltéseket.
Amfiteátrummá kiteljesedve [35] jön létre a színház. A természet és az épített környezet drámája nézővé és nézetté tesz. A tér ismét idővé válik. A paradicsomból való kiűzetés drámája a színpadon humanizálva elviselhetőbbé lesz. A művészet megszületésének vagyunk tanúi. Az égről a földre terelődik a figyelmünk, a művészet segítségével itt keressük immár az elveszett boldogságot. [36]
Ez az út és a lépcső története dióhéjban.
Budapest, 2002
--------------------------------------------------------
Képjegyzék
[1] Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból /Gustave Doré
[2] Jákob álma /Gustave Doré
[3] A remény / Szotyory László festménye
[4] Sövénylabirintus - Giusti Palace, Verona
[5] Rejtett tisztások
[6] Tágas térségek térfalában szűk nyíláson át: Florence: Villa Gamberaia
[7] Költői rend a káoszban: Palazzo del Té, Mantova
[8] Architektonikus kert: Versailles Gardens
[9] Természetes kert: Verona: Giardino dei Giusti
[10] Szemiramisz függőkertje: Gardens of the Borromea Palace, Isola Bella, Lake Maggiore
[11] Pompei átrium: Pompei, Casa del Fauno, Casa della Venere
[12] Virágtáblaminták a középkorban
[13] Reneszánsz kert virágtábla mintákkal: Cadenabbia Lake Como Villa Carlotta
[14] A természet látványának bekeretezése: Lake Maggiore: Isola Bella
Lake Como: Villa Carlotta
[15] A barokk drámaisága…
[16] A klasszicizmus fegyelme K. F. Schinkel munkájában
[17] A ház és a kert azonos szerkesztési elveket követ
[18] A táj szinte érintetlen marad
[19] A paradicsom keresése…
[20] Marcel Breuer
[21] Az építészeti mű határozottan különáll
[22] Ház és természet egysége:
Frank Lloyd Wright: Vízesésház
[23] Emilio Ambasz: Botanikus kert Texasban
[24] Lépőkövek Pompeiben
[25] Temetőbe vezető út pátosza / Eric Gunnar Asplund
[26] A dráma eszköze a lépcső
[27] A diadalmas vonulás végcélja a tágas természet
[28] Növényi térfal:
a természet mint bekeretezett látvány
[29] Útvesztők terve a magyar reneszánszban
[30] Labirintus a boldog időkben
[31] A kanyargós utak…
[32] Az égbe vezet…/ Caserta, Nápoly
[33] A pokolba vezet…
[34] Kápolnához érkező lépcső
[35] Verona Villa Rizzardi
[36] Szotyory László: Út az erdőben
Irodalomjegyzék
Edward Hyams: The English Garden
Thames and Hudson, London, 1964
Rapaics Raymund: Magyar kertek
Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, ~ 1939
Michel Sandan: From Folly to Follies
Atelier d’ Edition „Leseptieme Fou”, Geneva, 1987
Edgar Kaufmann: Frank Lloyd Wright
Horizon Press, New York, 1955
Tician Papachristou: Marcel Breuer - Projets et Realisations Récentes
Éditions Vincent 1970, Paris
Claes Caldenby & Olof Haltin: Asplund
Arkitektur Förlag, Stockholm, 1985
Georgina Masson: Italian Villas and Palaces
Thames and Hudson, London, 1966
Castiglione László: Pompeji, Herculaneum
Gondolat – Magyar Helikon, Budapest, 1979
Jan Rezac: Sude
Artia, Czechoslovakia, 1964
A Biblia Gustave Doré 233 illusztrációjával
Kossuth könyvkiadó, 1993
Gian Maria Erbesato: Palazzo del Té in Mantua
Italian Klassische Reiseziele, Atlantis, Novara
Szotyory László Kiállítási katalógus
Szt. István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2000
Architectural Design 3-4, 1979
Architectural Design 8-9, 1979
Domus dicembre 1986 No. 677
Domus dicembre 1988 No. 700
Domus novembre 1989 No. 710
Domus gennaio 1997 No. 789
Cree 1999 No. 296
BEVEZETÉS
Amikor az ember kiűzetett a paradicsomból [1], az idő térré vált. Kreativitásra volt szüksége, alkotó képzeletre, hogy megteremtse mesterséges életfeltételeit. Képzeletében azonban a paradicsomba vágyott vissza mindig, s az odavezető utat hatalmas, égig érő lépcsőnek képzelte el, melyet angyalok szegélyeznek, s amely a menyországba vezet. [2]
Ennek az archetipikus képnek a megfogalmazása minden út és minden lépcső. A remény kifejezése [3]: az utazásnak jutalma lesz: az ember találkozik Istenével.
A tudós művészek mesterien kezelték ezt az ősi vágyat. Labirintusokba csábították a haladót [4], rejtett tisztásokra vezették [5], szűk fasorokból tágas térségekre, vagy épp ellenkezőleg, tágas térségek térfalába rejtett szűk nyílásokon [6] tárták fel számára a hatalmas természet lenyűgöző, fenséges látványát. A menyország helyett felkínáltáka csodálatos földi természetet. A kert a boldogság forrásává vált.
A HÁZ ÉS A KERT
A kert mesterséges természet: sajátos, a korszellemnek megfelelő elvont, költői rend kerül a káoszba. [7] A természet és az épített környezet közötti átmenet a kert, ahol egyik vagy másik túlsúlya, ereje határozza meg a kert jellegét.
Architektonikus kert [8] vagy természetes kert [9] keletkezik. Koronként és stílusonként, ember és Isten viszonyának függvényében változik a felfogás e tekintetben.
Szemiramisz függőkertje [10] az első ismert kert: demonstráció a pompa és hatalom kifejezésére. Ebben a csodálatos vízióban hatalmas, lépcsőzetesen épített termek teteje szolgált teraszos kertként . Építészet volt ez a javából.
A római korban is az építészet dominált a kertek kialakításában: a villák belső átriuma volt a tulajdonképpeni kert: burkolt, falakkal, lakóhelyiségekkel körülvett négyzetes terület, udvar, közepén szökőkúttal. [11] Szerepe az árnyékadás, az épített mikrovilág védelme, intimitásának biztosítása.
A középkori kolostorkertek később virágágyásokkal szabdalt funkcionális kertgazdaságok voltak. [12]
A reneszánsz Itáliában később ezekből a virágtáblákból fejlődött ki az első igazi kert. [13] Ekkor indult meg a kerttervezés művészete, költői többletet adva a megszeliditett, humanizált természetnek. Ebben a korban az ember egyenrangúnak érezte magát a teremtésben Istennel, és alkotása: a kert egyenrangú mű lett az azt körülvevő természettel. Szabályos útvezetéssel, a természet látványának bekeretezésével, idézőjelbe tételével alakították a tájat szimmetriatengelyek mentén, méltóságteljes elrendezéssel. [14] A kert az épített architektúra folytatása volt, egységei termeknek, szobáknak, azokat összekötő közlekedőknek feleltek meg. A természet megzabolázása, rendbe kényszerítése volt az alapelv ekkor. Megtehették, mert a zavartalan, paradicsomi természet bőségben állt ekkor még rendelkezésre.
A kerttervezés ezen európai gyakorlata a mindenkori korszellem: a stílusok változásával a későbbiekben más-más kifejezési formát öltött .
A barokk pompája, dicsőséges látványossága és drámaisága [15] után a klasszicizmus fegyelme jutott érvényre [16], az épített elemek, oszlopcsarnokok, klasszikus stílusú kerti építmények túlsúlyba kerültek a természet rovására [17], de a modern korig az alapelv lényegében változatlan maradt.
Nem így volt ez Angliában, ahol a zordabb időjárási körülmények miatt nem állt rendelkezésre a mediterrán jellegű Európához hasonló paradicsomi természet. A természet túl értékes volt, emiatt a kert nem óhajtott elkülönülni attól, hanem épp ellenkezőleg, alávetette magát a spontán természet rendjének. [18] A reneszánsz humanizmusával és a barokk hősiességével szemben az angol kertben az ember kicsinynek és elhagyatottnak érezte magát, s kanyargó utakon kereste az elveszett paradicsomot. [19] A ház, az építészet itt alárendelt szerepet játszott. Az angol kert típusa született meg, amely később visszatérve a kontinensre nagy hatást gyakorolt a kerttervezés elméletére. Kialakult a romantikus-szentimentális kert, a hangulatok kertje.
A modern korban a kertek mérete csökken, a természet értéke nő. Ily módon az architektúra, a kert és a természet kibékülésének vagyunk tanúi. Ebben a tekintetben ma lényegében véve négyféle felfogás érvényesül:
- A legkiegyensúlyozottabb esetben a ház közvetlen közelében a kert kialakításában az architektonikus felfogás érvényesül: a nagy burkolt felületek, kerti medencék, növénycsoportok szerkesztési elvükben, anyagukban az építészet folytatásaként fogalmazódnak meg. A kinn és a benn nem különül el határozottan. Legszebb példái ennek a magyar származású építész-óriás Marcel Breuer munkái a nagyszabású napsugaras amerikai tájban. [20]
- Ezzel ellenkező felfogásban az építészeti mű határozottan különáll, mintegy felkiáltójelként különbözteti meg magát a látszólag érintetlen természettől, az architektonikus alakítás absztrakcióját hangsúlyozottan vállalva a természet spontaneitásával [21] szemben. A természet szerepe az építészet érvényes műként való felmutatása saját autonómiájának érintetlensége mellett.
- Az organikus felfogásban az építészeti mű a természettel egységet alkot, annak spontán rendeződését követi térformálásával, anyaghasználatával. Néhány különleges esetben – Frank Lloyd Wright Vízesésházánál pl. – az erős természeti elem szolgál kiindulásul az építészeti megfogalmazáshoz, az épület a sziklás zuhatagot csupán szervesen kiegészíti. Ház és természet szinte kettéválaszthatatlan, megkülönböztethetetlen lesz. [22]
- Szélsőséges esetben az építészet teljesen alárendelődik a tájnak, a topográfiának. Az argentin Emilio Ambasz a topográfiát módosítva az építészeti elemeket a föld alá helyezi, és a felhasított felszín szolgál alig észrevehető bejáratként a föld alá épített termekbe. A táj látszólag érintetlen marad. Nincs út és nincs lépcső. [23]
AZ ÚT ÉS A LÉPCSŐ
Az út és a lépcső a kert legfontosabb épített elemei. Előbb születtek mint a ház. Egyrészt a természetben száraz lábbal való közlekedés funkcionális elemei [24], másrészt viszont metaforák is:
- az elindulás,
- az utazás, a haladás,
- a megérkezés metaforái.
Az emberi alkotóerő és kifejezésigény jelentéshordozóvá tette őket. A költői kifejezés eszközei lettek.
Az út a haladás, a vonulás, az utazás metaforája [25]. Szélessége, hosszúsága és iránya, folyamatossága vagy megszakítottsága, rajzolata a legkülönfélébb szimbolikus tartalmak kifejezésére teszi képessé.
A lépcső a fel-és leérkezés, az alá- és fölérendeltség, a monumentalitás kifejezésére alkalmas drámai eszköz. [26]
Az út és a lépcső metafizikus tartalmai azok rafinált megtervezésével fogalmazódnak meg.
AZ ÚT
a reneszánsz kertben nyílegyenes, középtengelyes elrendezésben a diadalmas vonulás eszköze [27]: kisebb-nagyobb megszakításokkal, kerülőkkel halad, pompázatos virágágyak, szökőkutak, szobrok tagolják, s a végcél: a tágas, érintetlen természet, vagy az azt lezáró növényi vagy épített térfal, melynek nyílásán a természet, mint bekeretezett látvány tárul az út végére érkező elé. [28] A tájképi igazság, a kilátás szépsége érvényesül itt.
A labirintusszerű útvezetés – útvesztőnek [29] hívták a magyar reneszánszban – az elveszett paradicsom keresésének metaforája, boldog időkben játékos módon rejtve az eredeti tartalmat. [30]
A kanyargós utak rejtelmes titokzatosságukkal az ember létbevetettségét, magárahagyatottságát szimbolizálják. Az út vége rejtve marad [31]: a végtelenség érzete tesz elfogódottá a természet hatalmasságával szemben.
A LÉPCSŐ
a drámai kifejezés nagyhatású eszköze. Egyenes vagy tört vezetésű kényszerpályát alkot, manipulál. Elhatárol, átvezet, alá-fölé rendeltséget fejez ki. Az égbe vezet [32], vagy a pokolba. [33]
A le-vagy felérkezés drámája súlyos mondanivalójú elemek, szobrok építmények [34], vízesések és tavak, barlangok elhelyezésével nagyszabású történéssé teljesedhet ki. A táji adottságok lehetővé teszik a legkülönbözőbb hatáskeltéseket.
Amfiteátrummá kiteljesedve [35] jön létre a színház. A természet és az épített környezet drámája nézővé és nézetté tesz. A tér ismét idővé válik. A paradicsomból való kiűzetés drámája a színpadon humanizálva elviselhetőbbé lesz. A művészet megszületésének vagyunk tanúi. Az égről a földre terelődik a figyelmünk, a művészet segítségével itt keressük immár az elveszett boldogságot. [36]
Ez az út és a lépcső története dióhéjban.
Budapest, 2002
--------------------------------------------------------
Képjegyzék
[1] Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból /Gustave Doré
[2] Jákob álma /Gustave Doré
[3] A remény / Szotyory László festménye
[4] Sövénylabirintus - Giusti Palace, Verona
[5] Rejtett tisztások
[6] Tágas térségek térfalában szűk nyíláson át: Florence: Villa Gamberaia
[7] Költői rend a káoszban: Palazzo del Té, Mantova
[8] Architektonikus kert: Versailles Gardens
[9] Természetes kert: Verona: Giardino dei Giusti
[10] Szemiramisz függőkertje: Gardens of the Borromea Palace, Isola Bella, Lake Maggiore
[11] Pompei átrium: Pompei, Casa del Fauno, Casa della Venere
[12] Virágtáblaminták a középkorban
[13] Reneszánsz kert virágtábla mintákkal: Cadenabbia Lake Como Villa Carlotta
[14] A természet látványának bekeretezése: Lake Maggiore: Isola Bella
Lake Como: Villa Carlotta
[15] A barokk drámaisága…
[16] A klasszicizmus fegyelme K. F. Schinkel munkájában
[17] A ház és a kert azonos szerkesztési elveket követ
[18] A táj szinte érintetlen marad
[19] A paradicsom keresése…
[20] Marcel Breuer
[21] Az építészeti mű határozottan különáll
[22] Ház és természet egysége:
Frank Lloyd Wright: Vízesésház
[23] Emilio Ambasz: Botanikus kert Texasban
[24] Lépőkövek Pompeiben
[25] Temetőbe vezető út pátosza / Eric Gunnar Asplund
[26] A dráma eszköze a lépcső
[27] A diadalmas vonulás végcélja a tágas természet
[28] Növényi térfal:
a természet mint bekeretezett látvány
[29] Útvesztők terve a magyar reneszánszban
[30] Labirintus a boldog időkben
[31] A kanyargós utak…
[32] Az égbe vezet…/ Caserta, Nápoly
[33] A pokolba vezet…
[34] Kápolnához érkező lépcső
[35] Verona Villa Rizzardi
[36] Szotyory László: Út az erdőben
Irodalomjegyzék
Edward Hyams: The English Garden
Thames and Hudson, London, 1964
Rapaics Raymund: Magyar kertek
Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, ~ 1939
Michel Sandan: From Folly to Follies
Atelier d’ Edition „Leseptieme Fou”, Geneva, 1987
Edgar Kaufmann: Frank Lloyd Wright
Horizon Press, New York, 1955
Tician Papachristou: Marcel Breuer - Projets et Realisations Récentes
Éditions Vincent 1970, Paris
Claes Caldenby & Olof Haltin: Asplund
Arkitektur Förlag, Stockholm, 1985
Georgina Masson: Italian Villas and Palaces
Thames and Hudson, London, 1966
Castiglione László: Pompeji, Herculaneum
Gondolat – Magyar Helikon, Budapest, 1979
Jan Rezac: Sude
Artia, Czechoslovakia, 1964
A Biblia Gustave Doré 233 illusztrációjával
Kossuth könyvkiadó, 1993
Gian Maria Erbesato: Palazzo del Té in Mantua
Italian Klassische Reiseziele, Atlantis, Novara
Szotyory László Kiállítási katalógus
Szt. István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2000
Architectural Design 3-4, 1979
Architectural Design 8-9, 1979
Domus dicembre 1986 No. 677
Domus dicembre 1988 No. 700
Domus novembre 1989 No. 710
Domus gennaio 1997 No. 789
Cree 1999 No. 296